A Magyar Szövetség mai kongresszusa egyelőre nem történelmi pillanat, de a célunk, hogy azzá váljon. A felvidéki magyarság rendszerváltozás óta elért kisebb eredményeit elhomályosítják a fokozódó gondjaink – a demográfiai válság, térségünk gazdasági leszakadása és az ezt kísérő létbizonytalanság, a nemzetiségi jogaink csorbulása, valamint a társadalmi kötelékek és bizalom fellazulása. Ezért érzi elvesztegetett időnek ezt a három és fél évtizedet a felvidéki magyarság döntő része – olyannak, amelyet csak elszenvedtünk, és amely elment fölöttünk anélkül, hogy sorskérdéseinken alakítani tudtunk volna.
Nyilvánvaló, hogy nem mehetnek tovább a dolgok az eddigi kerékvágásban, mert az a magyar közösség lassú, ám biztos felmorzsolódásába tartana. A Magyar Szövetség küldetésének tekinti a fordulatot, a megújulásunkat és a teremtő energiáink felszabadítását. Az ehhez vezető együttgondolkodás kerete az Együttélés 2040 program, amely világos, hosszú távú jövőképet rajzol fel: megmutatja, hová érdemes eljutnunk ahhoz, hogy életerős, öntudatában magabiztos, kilátásaiban hittel teli magyar nemzeti közösség éljen itt 2040-ben.
Ezt a munkát ma elindítjuk – szakemberek, társadalmi szervezetek, helyi vállalkozók, közösségszervezők, fiatalok és idősek, minden itt élő magyar és más kisebbség bevonásával. A célunk eléréséhez ismernünk kell a felvidéki magyarság állapotát, szellemi, lelki és anyagi értelemben egyaránt, önmagunkkal szemben is őszintének és tárgyilagosnak kell lennünk, így eljutva az önmagunktól is elvárt, mérhető eredményekhez. Ez a dokumentum a 2027-es parlamenti választás kampányának alapdokumentuma lesz, a Magyar Szövetség programját is magában foglalva. A 2025 tavaszán meghirdetett 13 pontban olvasható értékrendünkre alapulnak az Együttélés 2040 pillérei:
- a nemzeti közösségek jogállása
- nyelv, kultúra és oktatás
- regionális fejlesztés és gazdasági esélyek
- fenntarthatóság és környezetvédelem
Az Együttélés 2040 program nem ígéret, és nem csupán egy párt ügye. Ez elköteleződés és közös vállalás, amely minden felvidéki magyarra tartozik, hiszen minden egyéni különbségtől függetlenül összetartozunk. Ezért építünk közös jövőt. Gyarapodó, sikeres és modern közös jövőt.
I. Közösségi megmaradás és identitáserősítés
Megmaradásunk kulcsa nem a folytonos védekezés, hanem az önbizalom és az erős identitás. Nem őrizgetni kell, amit kaptunk, hanem tovább építeni és aztán továbbadni. A kétnyelvűség természetes használata, a kulturális önigazgatás intézményeinek megerősítése azt szolgálja, hogy közösségünk ne csak túléljen, hanem gyarapodjon. Ez elképzelhetetlen a magyar oktatás stabilizálása és a kor elvárásaihoz felzárkóztatása nélkül, továbbá ki kell nyitnunk Európára és a világra. Ennek végrehajtásához azonban a nemzetiségi iskolahálózat működését a nemzetiség helyzetéhez és szükségleteihez kell igazítani – külön törvényben vagy törvényfejezetben meghatározva. A fiatalok bevonása sem maradhat csupán szlogen, mert a tehetségeink megbecsülése és a helyük megtalálása kulcskérdés.
II. Régiófejlesztés és gazdasági esélyek
Erős közösség csak erős hazában élhet. A déli régiók gazdasági és infrastrukturális fejlesztése nem sok-sok helyi ügy, hanem egységes nemzetstratégiai feladat. Ipari parkok, startup-ökoszisztéma, határ menti gazdasági zónák – ezek a kiugrási pontjaink, emellett pedig közlekedési és digitális infrastruktúrának is meg kell érkeznie a mába. A déli, termékeny talajú vidékeken élő magyarság számára kiemelt jelentőségű az agrárium és a hozzá tartozó feldolgozóipar korszerű működése. Ez a táj adottságainak felhasználásával teremt munkahelyeket, megélhetést és akár még presztízst is. A megfelelő tájhasználat és vízgazdálkodás ráadásul nemcsak a földművelésben jelentene minőséget és fenntarthatóságot, hanem az aszályveszélyt, a kiszáradást, illetve az időnkénti árvízveszélyt is mérsékelné.
A valódi gazdasági fellendülés kéz a kézben jár az oktatással és képzéssel – ezek azok a sarokpontok, amelyek meggátolnák, hogy elvándoroljanak a fiatal tehetségeink. A jövőnek itthon kell gyökeret vernie. A feladatok régiós szinten oldása mellett azonban van magasabb hivatali szint is: változást kell elérni az Európai uniós kohéziós források lehívása terén. Elfogadhatatlan helyzet, hogy Szlovákia a kisemberen spórol, egyre újabb pénzeket kipréselve belőle, miközben az uniós pénzek lehívásának hatékonysága siralmas, és nem növekszik a nagyvállalatok részesedése sem a közteherviselésből.
III. Kisebbségi jogok és politikai képviselet
Jogok nélkül nincs közösség, de megélhető jogok nélkül nincs jövő. Jogaink kihasználásának alapfeltétele a magyar nyelv szabad és háborítatlan használata a közigazgatásban. Itt kezdődik minden, és a kiszámítható élet érdekében el kell érkeznünk a kisebbségi önkormányzatiság számunkra alkalmas modelljéhez, a regionális döntési jogkörök kiterjesztéséhez, hogy a saját életünk mindennapjait mi rendezhessük be. Ehhez elengedhetetlen az egységes és professzionális politikai képviselet, ezért előkészítjük azokat az alkotmányos megoldásokat, amelyek hosszú távon garantálják jogainkat.
A jelenlegi választási rendszer nem veszi figyelembe az ország egyes részeinek különböző adottságait és helyzetét. A magyarság szempontjából kiemelten fontos a saját régiós elhelyezkedésünk. Ezért meg kell változtatni a parlamenti választási rendszert, régiós alternatív küszöb bevezetésével. Ugyancsak az általános európai jogfelfogáshoz közelítené a törvényhozás működését, ha az itt élő nemzetiségek szószólói bent ülhetnének a parlamentben, tanácskozási joggal, ahogy például Magyarországon. A jog nem könyöradomány, hanem a méltóságunk alapja.
IV. Társadalmi kohézió és kapcsolatok
A jövő nem magyar vagy szlovák, hanem közös. Közös azonban csak úgy lehet, ha valóban benne vagyunk. Aktív kapcsolatépítésre van szükség a szlovák többséggel, felismerve a történelmi sorsközösséget és a jövőbeli egymásra utaltságot. Közös régiós projekteken, közös ügyeken keresztül indulhat meg az előítéletek lebontása. Erős civil szféra a bizalom és az együttműködés alapja. A bizalom nem magától jön létre, hanem mindkét félnek rá kell szolgálnia.
A társadalmi kohézió az Európai Unión belül is fontos ügy, ahol úgyszintén a kölcsönös tisztelet és a jogegyenlőség a fő alapelvünk. Ezért a kisebb országokat és kisebb lélekszámú nemzeteket elnyomó Európai Egyesült Államok-projekt helyett a nemzetek és régiók Európájában hiszünk, ahol minden közösségnek joga és lehetősége van a saját önazonosságához ragaszkodva élni.
V. Szociális fejlődés és közösségi jólét
A jogi, gazdasági és oktatási feltételek mellett a társadalmi szövetünk erőssége dönti el, mennyire élhető a vidékünk. A szociális fejlesztés célja, hogy minden korosztály, minden nemzedék számára biztosítva legyen az emberhez méltó élet, a kiszámítható támogatási háló, az egyenlő esélyek – településtől, társadalmi háttértől vagy anyanyelvtől függetlenül. A következő 15 évben olyan inkluzív környezet megteremtése a célunk, ahol értékként tekintenek az emberre, és ahol a szociális szolgáltatások valóban elérhetőek magyar nyelven, és lehet anyanyelven segítséget kérni, legyen szó családsegítésről, gyermekjólétről, idősgondozásról, vagy akár adósságkezelési problémákról.
A kielégítő finanszírozás és az átgondolt tervezés kulcsfontosságú a gondozói hálózatban, a gyerekek és fiatalok esélyteremtésében, vagy a lakhatási biztonság megteremtésében, de nem az egyetlen szükséges elem. A társadalom életminőségének javításához figyelembe kell venni a helyben élő emberek köréből jövő ötleteket, igényeket, megoldási javaslatokat és lehetőségeket, mert minden falu és város közössége akkor érzi igazán otthon magát, ha úgy élhet, ahogy szeretne. Lehetővé kell nekik tenni, hogy ne csak „fentről” várják a megoldást, hanem maguk is ki tudják bontakoztatni a bennük rejlő alkotó- és szervezőerőt – legyen szó szociális segítségről, illetve oktatási, termék-, szolgáltatás- és vállalkozásfejlesztésről, vagy akár ezek ötvözéséről. A települések gyarapodó életének első pontja pedig az, hogy holnap és holnapután is legyenek, akik ott akarnak élni. Ehhez itthon kell tartani a fiatalokat – nemcsak tanulási és munkalehetőségekkel, hanem otthonteremtési segítséggel is, hiszen a szülőföldjük velük tervezi a jövőt.
A szociális körülmények taglalásakor az eddigi félrenézés és tabusítás helyett nyíltan szembe kell nézni a romák ügyével is. A problémák oktatásügyi kisiklással kezdődnek, munkaügyi kisiklással folytatódnak, közbiztonsági problémává érnek, majd ezekből eredően növekszik a társadalmi feszültség és kirekesztés, ami megágyaz az újabb oktatásügyi kisiklásoknak, és újrakezdődik a kör. Egyszer végre meg kell ragadni ezt a problémát a valós megoldás szándékával. A roma gyerekeket át kell juttatni az alapiskolán, és mesterségek elsajátítása felé kell irányítani őket, hogy esélyt kapjanak az önálló megélhetésre. Emberhez méltó élethez kell juttatni a cigányság leszakadásban élő tömegeit, mert az önfenntartás képessége és az önbecsülés a leghatásosabb integráció.
VI. 15 éves célrendszer: mérhető eredmények
A felvidéki jövőkép nem maradhat elvont ígéret, ezért számszerűsíthető célokat tűzünk ki. Az egész európát egyre súlyosabban nyomasztó demográfiai trendek megfordítása embert próbáló feladat, és a felvidéki terepnél sokkal magasabb szinten keletkező civilizációs jelenség. Mégsincs nincs más választásunk a saját jövőnk érdekében, mint a fogyás lassításán, illetve megállításán, továbbá a közösségünket ezen felül sújtó elvándorlás csökkentésén dolgozni. Ehhez a gazdasági mutatók fellendítése, az oktatási és szociális szolgáltatások hozzáférhetőségének javítása a kulcs, mert ha itthon is jó, akkor nem akar elmenni az ember. A célok pontos megfogalmazásával és rendszeres monitoringgal mérjük a haladást, hogy ne valamilyen jövő zuhanjon ránk, hanem olyat teremtsünk magunknak, amilyet kitaláltunk és megterveztünk.
VII. Megvalósítási ütemterv
Három szakaszban építjük fel a következő korszakunkat:
- 1–5. év: Stabilizáció és intézményépítés.
- 6–10. év: Gazdasági és infrastrukturális ugrás.
- 11–15. év: Közösségi megerősödés és regionális integráció.
Ma elindítjuk ezt a munkát, és mindenkit hívunk, aki hisz abban, hogy a magyar közösség Szlovákiában nemcsak a ma része, hanem a holnap alakítója is. Ez nem álom, hanem terv. A felvidéki magyarok terve. Mi vagyunk azok, akikre vártunk.