Szlovákiában az egyik legnagyobb kihívás nem pusztán az, hogy hol és miből épül/újul meg intézmény, hanem az, hogy a beteg útja mennyire kiszámítható. A jól működő rendszerben a beteg nem bolyong egyik rendelésről a másikra, nem kell hónapokat várnia egy kezelésre, nem ismételnek meg feleslegesen vizsgálatokat, és nem neki kell összeraknia, hogy melyik lelet, gyógyszer vagy szakorvosi javaslat mit jelent.
Ebben kulcsszerepe van a háziorvosnak, ami nem adminisztratív akadály, hanem a rendszer kapuja. A háziorvos ismeri a beteg (kór)előzményeit, gyógyszereit, kockázatait, és segít eldönteni, mikor elég a követés, mikor kell szakorvos, és mikor indokolt sürgős beavatkozás. Ha ez a kapuőrző szerep erős, kevesebb a párhuzamos vizsgálat, rövidebb lehet a betegút, és biztonságosabbá válik az ellátás. Ehhez azonban preventív szemlélet, jól vezetett elektronikus betegdokumentáció és kiszámítható finanszírozás is kell. Nem elég, ha létezik digitális rendszer - annak használhatónak, naprakésznek és az orvos munkáját valóban segítőnek kell lennie. Ha a háziorvos, a szakorvos és a kórház ugyanabból a pontos és valós információból dolgozik, kevesebb a felesleges ismétlés, kisebb a tévedés esélye, és a beteg is nagyobb biztonságban van.
Ugyanilyen fontos rendszerszinten a betegutak tudatos kialakítása – ezt kell erős alapokra helyezni. Nem minden beteget kell nagy központ(ok)ba küldeni, de pontosan tudni kell, mi tartozik a háziorvosi rendelőbe, mi a szakrendelőbe, mi a kórházba, mikor van szükség specializált ellátásra. A jó egészségügy tehát nemcsak több gépet és rendelőt jelent, hanem megelőzést és jobb szervezést is. A betegnek arra van szüksége, hogy időben jusson jó helyre, az orvos lássa az előzményeit, a vizsgálatok ne ismétlődjenek feleslegesen, és világos legyen, mi a következő lépés. Ez különösen fontos a régiókban, ahol az orvos- és nővérhiány, a távolság és a hosszabb várakozás mindennapi tapasztalat.
Mégis van ok bizakodásra: ha a rendszer alapját, azaz a háziorvosi ellátást és a megelőzésre épülő szemléletet megerősítjük, az elektronikus dokumentációt valóban használhatóvá tesszük, és a betegutakat régiós és országos szinten is átgondoljuk, akkor az egészség(ügy)ünk jobb is lehet.