Egyik egységesülés sem múlt el anélkül, hogy meg ne jelentek volna a megosztók. Az MKP ellen pl.a HZDS mintájára id. Gyimesi György alapított pártot. Ez a megosztási kísérlet nem sikerült, de az MKP-n belüli nézeteltérések végül kétpólusúvá tették a szlovákiai magyarságot. A Most-Híd és az MKP egymásnak feszülésébe az egész közösség belerokkant. A választók egységet várnak.
Ennek lehetősége villant fel 2019-ben. Csakhogy amikor az MKP és a Most-Híd a megegyezésről tárgyalt, hirtelen két új formáció is verte a tamtamot, mondván, megalakultunk, nélkülünk nincs egység. Velük se lett. A 2020-as választásokra maradt egy Most-Híd és egy MKÖ, a voksolás pedig történelmi mélypontra juttatta a honi magyarság választási kedvét. A választópolgár büntetett, otthon maradt vagy szlovák pártra szavazott.
A bukás után a kényszer vagy a kijózanodás elindította a csatatéren állva maradt politikusokat az egységpárt megteremtésének irányába. A választó a megyei választások időszakos nyugalmát díjazta, a Szövetség hirtelen erőn felül teljesített. A sikeren “felbuzdulva” a parlamenti választás előtt folytatódott a belső viszálykodás, és azt a bizonyos húrt ismét sikerült elpattintani. Véletlen, amatőrködés, vagy a többségi nemzet igényeinek kielégítése? A legfontosabb, hogy a majdnem létrejött egységet sikerült szétmarni, aztán a háromszoros sikertelen országos választás után mégis akadt, aki győzelmet kiáltott.
A Magyar Szövetség 2024 szeptemberében új vezetőséget választott. Gubík László személyében meglepő eredmény született. Sokan ideológiai egymásnak feszülést vártak (vagy reméltek?). Ehelyett a párt konszolidálódik, viták helyett szakmai munka folyik. Minden oldal furcsán kezdi ízlelgetni a nézetkülönbségeken felülemelkedő egység rég eltűnt zamatát. Még nem vagyunk célban, sok az akadály, de valami megmozdult. A Magyar Szövetség felkerült a szlovákiai politikai térképre, szlovák pártokkal van kapcsolatban, jelen van a szlovák médiában, önálló véleménnyel bír, sőt akár különböző nézeteket is elfogadtat. A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a Szövetség lehet a mérleg nyelve. Ezzel párhuzamosan, vagy épp ennek köszönhetően az egyetlen magyar párt egyes szlovák pártoknál kezd zavaró tényezővé válni, mert a többségi nemzetnek sosem a nemzeti közösségek vagy kisebbségek megtartása a cél, hanem a megosztás. Ezt hívjuk asszimilációt támogató politikának, és a sajátjaikat becsmérlők és az önálló magyar politika helyett szlovák pártok platformjaként vegetáló mikroformációkat is ide sorolhatjuk.
Én ebből a koordinátarendszerből közelítem meg Simon Zsolt írását is, amire lehetőséget kaptam válaszolni. Akkor sem szoktam személyesen megszólítani más politikust, amikor még a magyar térfélen is természetes volt mások gyalázása, mi 2024-ben korszakot váltottunk, alaptalan vádaskodásokra, csúsztatásokra most sem reagálunk. Egy vacsorameghívást azért megtennék, mondjuk Dunaszerdahelyre.
A meghíváshoz egy kérést is csatolnék: Amit a nevem mellé idézetként írtál, kedves Zsolt, azt,kérlek, videóban vagy hanganyagban majd mutasd meg, mert idézni forrás alapján illik. Rossz hírem van, forrás nem lesz, valaki mást idézhettél.
Foglalkozzunk inkább a szőlészek, meg úgy általában a választók gondjaival, akik a szlovák pártoknak a kampány után már nem fontosak, ezért jár nekik a szervezett magyar érdekképviseletet.
Erre a politikai mutatványra pedig csakis az egyetlen magyar párt, a Magyar Szövetség képes.
Legyen hát béke, egység és valós parlamenti érdekképviselet!