Második felvonás – a karhatalom
A tüntetés elején a karhatalom megkéri (felszólítja) a szervezőket, hogy vetessék le a pár tiltakozón lévő mellényeket, melyeken az áll: megkérdőjelezem a beneši dekrétumokat. A tömeget picit sokkolja a felhívás, hiszen mintha azt adnák parancsba, ne tiltakozz. Talán legközelebb hangsúlyosabban kell elmondani, hogy az a karhatalom „parancsa” és hozzá kell tenni, hogy bizony a Szlovák Köztársaság Alkotmányában garantált alapvető emberi jogok megsértése. Ne feledjük, hogy szólásszabadság van, az információhoz szabadon hozzá kell férni, mindenkinek joga van véleményét kifejezni és terjeszteni. A cenzúra tilos. Az állami szervek az SzK Alkotmánya szerint akkor járhatnak el, ha mások jogait és szabadságát, az ország biztonságát, a közrendet, a közegészséget és közerkölcsöket védik. Találgatni sem merek, hogy mit láttak a mellény feliratában a rendőrök, de véleményem szerint, mint a kommunista rendszerben, úgy gázoltak bele az alapvető alkotmányos jogainkba. Érdekes, a sporteseményeken simán lehet közerkölcsöt sérteni, ott nem számít, ha másokat nemzeti hovatartozásuk miatt gyaláznak.
Harmadik felvonás – elfogás, kiengedés
A karhatalom nem hezitál, azonnal lép, a mellényest, Orosz Örsöt, aki a piros „monterkát” most sárga mellénnyel helyettesíti, beviszik. A sárga mellény lett a mi sárga csillagunk. A 89-es novemberi tüntetések érzése kavarog bennem. Amit élőben látunk, az a színtiszta kommunizmus. Közben azon elmélkedem, hogy a rendőrség a módosított büntetőtörvénykönyvet ilyen gyorsan értelmezi? A módosítás szerint, aki nyilvánosan tagadja vagy kétségbe vonja a második világháború utáni berendezkedést, az büntethető. Szürreális, hogy a bratislavai rendőrségen a nyelvészek, történészek és akadémikus dolgozhatnak, akik el tudták dönteni, hogy a megkérdőjelezem a dekrétumokat, az valaminek a tagadása. Úgy tűnik, a karhatalmat valakik politikai nyomásgyakorlásra használták fel, nehogy már egyenjogú állampolgárok legyenek ezek a „háborús bűnösök”. Talán túl sok a fővárosi rendőrség szabad kapacitása, esetleg nem néznék meg, hogy a 2007-es parlamenti határozat szerint már nem alkalmazott dekrétumok szerint az elmúlt 10 évben kitől kobozták el azt a többezer hektárt, ami valami láthatatlan módon magántulajdonná lett?
A tüntetés véget ért, csoda, hogy a magyar zászlót tartó gyönyörű népviseletben lévő hölgyet nem vitték el idegen ország szimbólumhasználatáért, ahogy a himnuszt éneklő tömeget sem. Őrsöt közben kihallgatják, majd elengedik. A térről elindulnak a tiltakozók, a rendőrök és néhány jó szolgálatot teljesítő civil magyar is. A fiatalabbaknak jó tanulság, kicsit érezhették 1989 novemberének nyirkosságát.
Ráadás – a tüntetés napján
Január 30. édesapám születésnapja lenne. 1939-ben, Félben, a mai szenci járásban született. A háború után 6 évesen lett jogfosztott, háborús bűnös. Fél abban az időben Magyarország területén helyezkedett el. A dekrétumok szerint, ha édesapám 6 évesen lojális maradt volna Csehszlovákiához (amely ugye nem létezett), nem lett volna háborús bűnös. A halotti anyakönyvi kivonata szerint Tomášovban született, Szlovákiában. A háború alatt Békén laktak, egyébként mindig itt, Pozsony környékén. Sose harcolt, sose gyűlölt, iskolát vezetett, tanított, dolgozott, mégis megbélyegezték, mint a hatszázezer magyart. Itt lenne az ideje a karhatalom kiküldése helyet szembenézni a többségi nemzetnek a történelmi szégyenfoltjaikkal. Mi még csak vádolni sem akarunk, őszinteséget és igazságot akarunk és nem szeretnénk kollektív bűnösként élni.
Kell a Magyar Szövetség a parlamentben, ez nem kérdés. Addig pedig MeBeDe!