Bindics László az interneten fellelhető források alapján az egy hónappal ezelőtti átnevezés óta „Maďarské fórum” néven futó, Simon Zsolt örökös pártelnök vezette formáció alelnöke. Nehéz biztosat állítani, mert a párt webjét 2023-as állapotában hibernálták, Facebook-oldalukon sincsenek alapadatok.
A Fórum az elmúlt két évben az SaS környékén sertepertél. Gröhlingék „saját magyarjaikként” építik őket, ezzel magyarázható, hogy az SaS elnöke megsértődött, és nem állt ki a Btk.-módosítás utáni decemberi ellenzéki tüntetés pódiumára, arra hivatkozva, hogy Gubík László, a magyar párt elnöke is szót kapott. Őket nem az érdekli, hogy a magyarok nagy többsége melyik táborral fog szimpatizálni, hanem a „kicsi, de saját” magyar projektjük megtérülése. (Hogy ennek milyen „megtérülése” lehet, láthattuk a 2023-os választáson. Semmilyen: négy másik szlovák mikropárttal együtt 0,11%-os eredmény. Ennyire érzékelik az SaS-ben a magyar valóságot.)
Mivel a Beneš-dekrétumok PS általi szlovák térbe emelése reflektorfénybe állította a Magyar Szövetség hasonló irányú, többéves erőfeszítéseit és magát a pártot is, teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenérdekelt Fórum alelnöke, Bindics László sok jót nem fog írni a kezdeményezésről. Ezt a hátteret viszont az olvasónak jogában áll ismernie! A tisztességes eljárás szerint a szerzőnek magának kellene feltüntetnie, hogy politikailag (ellen)érdekelt, ezáltal elfogult fél – nem független publicista, hanem egy konkurens politikai projekt alelnöke. Ezt hívják disclaimernek (lásd írásom végén).
Miután tisztába tettük az érdekeket és a hátteret, nézzük a lényeget! Megoldódott valami? – teszi fel a kérdést a szerző. Most még nem, de ilyen alapon az ellenzék négy éven át soha semmit sem kezdeményezhetne, mert mifelénk a kormánypártok a legjobb szándékú ellenzéki jobbításokat sem szavazzák meg.
A megoldás irányába indultunk? Igen! A megoldáshoz ugyanis ad 1: beszélni kell a témáról, ad 2: széles körben publicitást kell nyernie, ad 3: partnerek szükségesek. Eddig a fő probléma az volt, hogy csak mi beszélünk róla, a szlovák médiát és pártokat nem érdekli – utóbbiak kimondottan elutasítóak. Ez alapvetően változott meg. Eddig Beneš-ügyben széles szlovák egységfront volt, most ez megbomlott. A legnagyobb szlovák párt saját magától arról kezdett beszélni, hogy jogtalan és igazságtalan kisajátítások zajlanak, a parlament (szűk) fele pedig elutasított egy beneši paragrafust. Ezzel még semmi sincs megnyerve, ám ezután sokkal nehezebb lesz úgy tenniük, mintha nem beszéltek volna az igazságtalanságról.
A féléves börtönnel, az új Btk.-paragrafussal ráadásul Ficóék óriási öngólt is rúgtak maguknak és a dekrétumok „szlovák ügyének”. Ezzel még büdösebbé, vállalhatatlanabbá vált a téma, és akut módosítás után kiált. A „szent szlovák ügyet” egy teljesen alkotmányellenes bunkósággal láncolták össze.
A Fiala-Butora János és társai által a dekrétumok ügyében indított petíció és önfeljelentés egy bátor kiállás, amivel színvallásra kényszerítik az államot – utóbbinak pedig nem lesz jó válasza. A véleményért bebörtönzés jogállami és presztízsszempontból vállalhatatlan (ettől még valós opció, ezért bátorság a vállalása!), a feljelentés ejtése pedig annak beismerése lenne, hogy a paragrafus végrehajthatatlan. Mindenki, aki aláírja a petíciót, támogatja a bátor kiállást, egyben súlyt ad a véleményszabadságot védő kezdeményezésnek. A petíció eddigi hazai és magyarországi médiavisszhangja azt mutatja, hogy már most elérte célját.