Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter ezzel a látszólag egyszerű eldöntendő kérdéssel próbálta meggyőzni vagy sarokba szorítani Szinóbánya, Látka, Málnapatak és a többi érintett település polgármestereit, akik csak a napokban szereztek tudomást arról, hogy a mélygeológiai nukleárishulladék-tároló mellé a kormány vagy Tomáš Taraba környezetvédelmi miniszter Málnapatak fölött egy szivattyús tározós vízerőművet is építene.
Elszegényedett régiókról van, Nógrádnak és Gömörnek is jól jönne 1-1 komolyabb beruházás, bevételi forrás, munkalehetőség. Az állami szervek korrekt tájékoztatás és kommunikáció helyett a maszatolást választották.
A gazdasági miniszter asszony, illetve a környezetvédelmi miniszternek a dél-szlovákiai csatornahálózat kiépítéséért felelős tanácsadója (vagy ahogy Agócs Attila, Besztercebánya megye képviselője, Fülek polgármestere találóan megjegyezte, a magyar csendteremtési kormánybiztos) hazugsággal, riogatással vádolta meg a Magyar Szövetség Besztercebánya megyei képviselőit, akik az érintettektől törvényes, tisztességes eljárást követelnek.
A Költségvetési Felelősségi Tanács a stabilizáló vízerőművet nem tartja gazdaságosnak, a megvalósíthatósági tanulmány hiányzik, a véleményezési eljárást 5 munkanapra kurtították, a határidő sürget, Tomáš Taraba a múlt heti fórumon végül nyílt kártyákkal játszott. Az érintett települések polgármestereinek azt ajánlotta, hogy “ az atom helyett válasszák inkább a vizet.”
Elkerülte volna a figyelmét a csendteremtési kommunikációs stratégia?