Ez hosszú távú gondolkodás. Pontosan erre lenne szükség Dél-Szlovákiában is.
Ha tehát az állam felismerte, hogy Közép-Szlovákiában helyben kell egészségügyi szakembereket képezni, ugyanezt a szemléletet délen is alkalmaznia kell. Az állam saját elemzése is azt mondja ki, amit az ott élők és az egészségügyi dolgozók régóta érzékelnek, nem minden régióban ugyanolyan könnyű fenntartani a megfelelő ellátást. Ezért a regionális finanszírozás mellé regionális utánpótlási politika is kell.
Nyitrán már működik egyetemi egészségügyi képzés, Komáromban pedig a Selye János Egyetem révén adott a felsőoktatási környezet. Ezekre építve szakmailag meg kell vizsgálni magyar–szlovák ápoló-, dietetikus- és egészségügyi szervezői képzések létrehozását, a régió kórházaiba és rendelőibe szervezett gyakorlati képzéssel. A képzési kínálatnak pedig a valós szükségleteket kell követnie.
A WHO is azt javasolja, hogy az egészségügyi képzést vigyük közelebb a rosszabbul ellátott térségekhez, a hallgatók pedig szerezzenek helyi klinikai tapasztalatot. Ha valaki a saját régiójában tanul, ott jár gyakorlatra, ott épít szakmai kapcsolatokat és később ott talál munkát, nagyobb eséllyel tudja helyben felépíteni az életét.
A felsőoktatás mellett azonban a középiskolai utánpótlásról sem feledkezhetünk meg. Érsekújvárban és Dunaszerdahelyen ma is működnek magyar nyelvű képzést is biztosító egészségügyi középiskolák, melyek megerősítését korszerű gyakorlati képzéssel és ösztöndíjakkal lehet újra vonzóvá tenni.
De önmagában több szakember képzése sem old meg mindent. A kompetenciákat és a munkaszervezést is újra kell gondolnunk. Az orvos és az ápoló drága és nehezen pótolható szakmai idejét nem szabad szükségtelen adminisztrációval felélni. A cél, hogy az orvos minél többet diagnosztizáljon és gyógyítson, az ápoló pedig minél több időt tölthessen a beteg mellett.
A minisztérium most adatokkal is jelezte, hogy több dél-szlovákiai térség külön figyelmet igényel. Komáromot, Lévát, Rimaszombatot vagy Rozsnyót sorolta az egészségügyi minisztérium azok közé a járások közé, amelyek 2026-tól fokozott regionális támogatást igényelnek. Ezt érdemes annak a lehetőségeként is felfogni, hogy ezentúl ne csak a hiányokat próbáljuk évről évre kezelni, hanem tudatosan felépítsünk egy erősebb regionális egészségügyi rendszert.
A jó egészségügyi rendszer ugyanis nem ott kezdődik, amikor a beteg belép a kórház ajtaján, hanem ott, ahol a jövő orvosait és ápolóit képezzük. Ha azt szeretnénk, hogy tíz év múlva is legyen, aki Komáromban, Léván, Rimaszombatban vagy Rozsnyón a beteg mellett áll, akkor a képzést, az ösztöndíjakat és a szakmai életpályát már ma el kell kezdenünk felépíteni. Mégpedig helyben.