Mészáros András: A tücsök, a hangya és pandora szelencéje

2026.07.21.
Mészáros

Mindenki ismeri A tücsök és a hangya tanmeséjét. Egy magyar humorista évekkel ezelőtt úgy dolgozta át a történetet, hogy a hangya egész nyáron szorgalmasan gyűjtögetett, a tücsök csak henyélt, majd télre kiderült: egyiküknek sem lesz nyugdíja. Akkor még nevetni lehetett rajta. Ma már egyre inkább kellemetlenül aktuálisnak hat.

Nyugdíjrendszerünk alapja az állami, felosztó-kirovó modell. A jelenleg dolgozók járulékaiból fizetik a mai nyugdíjasok ellátását. Ez addig működik stabilan, amíg megfelelő az arány az aktív keresők és a nyugdíjasok között, illetve elegendő forrás kerül a közös kasszába. A demográfiai folyamatok azonban kedvezőtlenek. Míg ma hozzávetőleg három aktív kereső jut egy nyugdíjasra, néhány évtized múlva ez az arány akár a felére is csökkenhet.

Éppen ezért fontosak a magánnyugdíj-megtakarítások, illetve a második pillér. Lehetőséget adnak arra, hogy az emberek saját jövedelmükből tegyenek félre időskorukra, és nyugdíjuk egy része ne kizárólag az állami rendszer teljesítőképességétől függjön. Emellett a hosszú távú befektetések magasabb hozamot is biztosíthatnak. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy sokan nagyobb biztonságban érzik megtakarításaikat egy elkülönített nyugdíjalapban. Jellemző, hogy a felmérések szerint a szlovákiai lakosság 77 százaléka úgy véli, az állami nyugdíj nem lesz elegendő életszínvonalának fenntartásához.

A Fico-kormány azonban régóta érdeklődést mutat a második pillérben felhalmozott források iránt. A legújabb elképzelés szerint a nyugdíjalapok befektethetnek az állam által tervezett bérlakásprogramba. Bár jelenleg csak a portfóliók kisebb része kerülhet ilyen célra, a lépés mégis fontos precedenst teremt, megnyitva Pandora szelencéjét. Az állam ugyanis közvetve belép a pénztárak és ügyfeleik kapcsolatába, és olyan megtakarításokat irányíthat saját céljaira, amelyeket éppen az állami kockázatok mérséklése érdekében helyeztek el a második pillérben.

A kérdés nem csupán az, hogy ezek a beruházások milyen hozamot biztosítanak majd, hanem az is, hol húzódik a határ. Ha egyszer elfogadottá válik, hogy a nyugdíj-megtakarítások egy részét kormányzati prioritások szolgálatába állítják, mi akadályozza meg a további beavatkozásokat?

Miközben az államnak inkább azon kellene dolgoznia, hogy hosszú távon fenntartható nyugdíjrendszert alakítson ki, amiben nagyobb szerepet kap az önfinanszírozás, a központosítás újabb eszközei kerülnek elő. A mesebeli Pandora szelencéjének felnyitásakor végül csak a remény maradt. A második pillér megtakarítói számára talán most is ez marad a legfontosabb: a remény, hogy a szorgalmas hangya gyűjtögetése nem volt hiábavaló. Most ebből veszíthetünk egy kicsit.