Ahhoz, hogy megértsük a jelen történéseit, néhány gondolat erejéig tekintsünk vissza. A 2018-as Kuciak gyilkosságot követően egy masszív tüntetéshullám söpört végig az országon. A politikai állapotok elcsendesítését az akkori miniszterelnök, Robert Fico Peter Pellegrinire cserélésétől várták a kormányzati körök. A vezércsere azonban nem hozta a várt eredményt, a választók a 2020-as választásokon „büntetek“ és Igor Matovicot több mint 25 százalékkal nyerte a választásokat. Ekkor szinte mindenki azt jósolta, hogy az előző négy év ellenzéki pártjai egy stabil kormányt hoznak létre. Nem így lett, a „tákolmány” jelzővel ellátott Olano, Sme Rodina, Za ludí és SAS pártok vezetői egymás ócsárolásával voltak elfoglalva, a bajt tetézte a Covid járvány és az ebből fakadó gazdasági visszaesés is. Matovic estében is vezércserés próbálkozás volt Eduard Heger miniszterelnöki kinevezése, majd a huzavonákat követően egy ideiglenesen megbízott, választásokon nem is induló kormány vitte az ország ügyeit az előrehozott választásokig.
A 2023-as előrehozott parlamenti választások pedig egy újabb fejezetet nyitottak Szlovákia röpke, de annál turbulensebb parlamenti demokráciájában. Most a Matovic - Heger kormány totális káoszát köszönték meg a választópolgárok. A 2018-ban gyakorlatilag politikailag leírt Robert Fico főnixmadárként nyerte a választás és újra kormányt alakított. A gazdasági megszorítási csomagok nap mint nap a közbeszéd részét képezik, a kormány durva adóemeléseket fogadtat le a parlamentben a kormányzó pártokkal. Az ellenzék pedig kormányváltási hangulatot igyekszik teremteni. Tüntetések indulnak, a sajtóban egyfajta új ellenzéki összefogást vizionálnak. Ebből csak a kormányzását „tanítandó” módon ledaráló Igor Matovic van kitaszítva. A kormány közben a héten a parlament elé viszi a következő megszorító csomagot, mely része néhány munkaszüneti, egyházi ünnepnap törlése is. A közbeszéd mesteri terelésének és a az ellenzéken belüli vitatkozás miatt közben bedobják az újabb csalit, az ellenzéki pártok, pedig mint a vak harcsa, úgy harapnak rá a javaslatokra.
Vizsgáljuk meg, miért is lehet politikatörténeti fordulópont az, ami a héten történt.
Hétfőn a liberális SAS országos sztrájkot hirdet. A progresszív PS és a kereszténydemokrata KDH ellenzi. Kedden tüntetések, ahol a tömeg az a KDH elnökének kiabálja, hogy „ne szavazz a Fico javaslataira” – apa és anya kérdése vs Alkotmány. Szerdán hétfájdalmú szűzanya ünnepének eltörlését a PS is megszavazza, ezzel sikerül egy szakadékot bevinni a PS és a KDH közé. Csütörtökön már arról szól a közbeszéd, hogy melyik ellenzéki párt szavaz többször a kormánypártokkal. Közben Igor Matovic önmagát az egyetlen igazi kormányellenes pártvezetőként jeleníti meg. Ki beszél most a gazdasági megszorításokról, a lakosság elszegényedéséről? Senki. Pénteken a sor folytatódik, a KDH és Matovic néhány képviselője megszavazza az alkotmány módosítását. Sikerült, öt nap alatt összeugrott a teljes ellenzék. A parlamenti káosz a Matovic – Heger időszak zűrzavarát idézi. A kormánypártok szerintem jókat röhögnek, elmennek ünnepelni. Kormányváltás itt? Kivel, hogyan? Az új ellenzéki összefogás, azaz egy új SDKU víziója ott marad a parlamentben 2025 szeptemberében. Tiszta Brian élete!
A nagy kérdés az lesz, hogy ez az egy hetes villanás vajon milyen közép- illetve hosszútávú változást hoz a választópolgárok politikai nézetében, viselkedésében. Egy dolog biztos, hiányzik a politikából a józan magyar gondolkodás, az, amit a magyar egység pártja az 1998-2006-os időszakban képviselt. Lesz még lehetőségünk, de ehhez a már meglévő magyar összefogást kellene a magyar választópolgároknak támogatniuk. Csináljuk meg együtt!