A múlt héten a gombai székhelyű falvak társulása nevében hívtuk fel a figyelmet arra, hogy a környezetvédelmi minisztérium javaslatára a parlament 2025. októberétől „véletlenül" úgy módosított egy törvényt, hogy a községek társulásai ne juthassanak pályázati forráshoz. A matek egyszerű, ha ők nem kapnak pénzt az alig működő tisztitótelep rendbetételére, akkor az valaki más kapja meg. Higgyünk a véletlenekben. Aprócska módosítással, ami csak 200 községi társulást lehet ellehetetleníteni.
Párhuzamosan ezzel a valós kérdés az a környezeti terhelés megállítása kellene, hogy legyen. De ennek nyomát valahogy nem látjuk a Csallóköz viszonylatában. A gombai társulás falvaiban lakó tizezer ember ügye szinte semmi ahhoz képest, hogy a vereknyei beásott vegyszer lerakat ketyegő atombombájában nulla, azaz nulla előrelépés van. Halkan jegyzem meg, ha itt is magántulajdon lenne, mint az úgynevezett Dimitrovkánál, már folyna egy százmilliós rendbetételi csomag lehívása. Sajnos a csallóközi ember nem nagyvállalkozó.
Összeségét tekintve döbbenetes, hogy vannak ügyek, amiket 10-20 éve csak tologat a kormányzat. Amikor meg megoldás lehetne, akkor inkább a sípálya víztárolójának támogatás élvez előnyt és nem a közérdekű csallóközi vízkészlet megmentése. Nyilatkozatok szintjén mindig minden rendben van, oldjuk, csináljuk, ezt hallhatjuk ma az éterben. A valóságban a meg mintha nem lenne valós terepismeret, valós problémafelmérés, a megoldásokról meg inkább ne is értekezzünk. Dóval (Donovaly) műhóra szánt vize sokkal fontosabb, mint a Csallóköz ivóvize. Lehet még ezt fokozni?
A megoldást valószínűleg az hozza el, ha újra magyar vezeti a tárcát, mert bár síelő nemzet lett a magyar, de a csallóközi vizeket jobban ismeri. Nem is kell más, mint a Magyar Szövetséget bevinni a parlamentbe, aztán számon lehet kérni a megoldásokat. Ez lenne minden józanul gondolkodó, a tiszta vizet poharába tölteni kívánó embernek!