Olyan grafikák, videók és (nemcsak, hanem) szövegek tömege lepte el a közösségi oldalakat, amelyeknél a fenti sarokban ott fityeg az „MI-tartalom” bélyeg. Kevés dologért lehetünk hálásak a Szilícium-völgy platformjainak, de az, hogy figyelmeztetnek az MI -vel generált tartalmakra, biztosan ezek közé tartozik. Nem azt mondom, hogy „csetdzsípítí” és társai nem könnyítik meg a mindennapjainkat, az MI nyújtotta megoldásokban ugyanis rengeteg lehetőség rejlik. A kétnyelvű kommunikáció például soha nem volt ennyire egyszerű, hiszen ezek a rendszerek valós időben képesek elvégezni azt, amit egy fordító csak sokkal lassabban, egy tolmács pedig sokkal drágábban tudna.
A politikai kommunikációban azonban több kérdést is felvet az MI térnyerése, sőt, ha jobban belegondolunk rengeteg kockázattal és veszéllyel is jár. Semmiképpen nem üdvözlendő, hogy a közösség képviseletére jelentkező személyek, kis túlzással, képtelenek vagy lusták a saját gondolataik rendbeszedésére, a valós munka elvégzésére. Az MI generálja a témát, a versidézetet, a politikai programot, az ehhez mellékelt képet vagy grafikát, és még azt a pár száz karaktert is, amivel ezek az eredeti gondolatok megosztásra kerülnek. A választókat azonban nem tudja helyettesíteni, hozzájuk ténylegesen el kell menni, be kell kopogni és meg kell hallgatni a véleményüket. A kézfogás ugyanis nem helyettesíthető algoritmusokkal és bináris számrendszerrel. Ahogy az MI fogalmazna, NEMCSAK kampányban, HANEM a kampány után sem.
Az igazi veszély azonban mégsem abban rejlik, hogy a képviselőjelöltek igénytelen MI-posztjaikkal még jobban elinflálják a politikai érdekképviseletbe vetett hitet. Az igazi veszély abban vagy ott rejlik, ahol a hasznos eszköz átlépi a manipuláció határát. Nem kell ugyanis sokat várnunk és ezek a rendszerek képesek lesznek olyan videós tartalmak gyártására, ahol már nem fogjuk tudni megkülönböztetni a kitaláltat a valóságtól. Az ún. deepfake pontosan erre vállalkozik, ha ezt kombináljuk a dezinformációs portálok rendkívül erős befolyásával, már meg is kaptuk a tökéletes koktélt a politikai manipulációra és karaktergyilkosságokra.
A kérdés már csak az, hogy hogy tudjuk pont a politikai kommunikációt MI-mentessé tenni, ehhez pedig két út vezet. Az első, hogy bevállalunk egy újabb szabályzást, ami a már így is megtépázott személyes szabadságjogok korlátozását jelentheti. A második, megbízunk annyira a társadalmunkban, hogy az egyének kezébe helyezzük a lehetőséget, hogy kiszűrjék az MI generálta kampányelemeket. Persze, lehet, hogy sokan ehhez is az MI-t hívnák segítségül...